Én 
és az aprócska 
családom. Nagybátyám (Laci), 
aki nagy és okos; Nagyi (Éva), 
akit teljesen megviselt a szülés (ezt a fotó hűen ábrázolja), és én vagyok a mindene. Valamint új arc jelenik meg a háttérben (Adrienn), 
aki fiatalsága ellenére nagyon jól kezeli baba helyzetemet.
Különben csak annyit, hogy-hogy nem, de Magyar, Lengyel, Skót, Délafrikai háttérrel -származással- rendelkezem. Anyai 
részről Magyar nagymama, Lengyel nagypapa Ősökkel, míg Apai 
részről Délafrikába kivándorolt Skót nagyszülőkről van szó. Sajnos csak a nagyikra lehet számítani, mivel mindkét oldalról a nagypapa eltávozott már.
Tehát, Ők az Én 
szüleim.
Hazaérkezésem előtt, 4 napot vesztegettem el a kórházban. Ahol anyu meg én nem sokat tudtunk pihenni, hiszen
-nem is értem, hogy miért- a többi baba, alvás és evés helyett csak sírt és sírdogált. Nagyon vártam a hazajövetelemet.
Van egy csodálatosan 
kidekorált, pici szobasarok 
részemre fenntartva. Édesapámnak köszönhetem. Ő álmodta-, tervezte-, rajzolta meg és színezte (apu ízlésének megfelelő, egyedileg kikevert színeket használt) ki a falra felhelyezett figurákat, 
a falat és az ágyat is -itt különlegességként jegyzem meg, hogy az ágyat anyukám után örököltem-.
Mondanám hogy búcsúzom, de nem teszem, csak az Írói vénámból kifogyott a tenta. Tehát viszont látásra a következő frissítésig.
Budapest, 2006. augusztus 31. 20:25
Tisztelettel Danika(Záborski Éva kisfia)
Egyedül